Az elmúlt három évtizedben az EU a külső határain telepített nagyméretű információs rendszerekre támaszkodva garantálta a schengeni térség biztonságát. Az EU-nak és tagállamainak jelenleg három nagyméretű információs rendszere üzemel: a Schengeni Információs Rendszer (SIS); az Európai Daktiloszkópiai Adatbázis (Eurodac); és a Vízuminformációs Rendszer (VIS). Hamarosan további három nagyméretű információs rendszer kerül bevezetésre: a Határregisztrációs Rendszer (EES); az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) és a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS-TCN).

A már működő rendszereket idővel egymástól függetlenül, különböző célokra, eltérő intézményi, jogi és politikai keretek között fejlesztették ki. Az információkat elkülönítve tárolják a különféle rendszerekben, amelyek ritkán állnak összeköttetésben egymással, és az érintett hatóságok számára az adatokhoz biztosított hozzáférés is eltérő. Az Európai Bizottság A határigazgatás és a biztonság erősítését szolgáló, szilárd és intelligens információs rendszerekről szóló 2016. április 6-i közleményében hangsúlyozta, hogy a migráció hatékony kezelése és a belső biztonság elősegítése érdekében átfogóan meg kell erősíteni az EU határigazgatását, migrációs és biztonsági együttműködési kereteit és információs eszközeit és sürgős szükség van integrált megoldások kidolgozására, az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett. Ezért eljárást kezdeményezett a meglévő információs rendszerek interoperabilitásának megteremtése céljából. Ezen alapokon az Európai Parlament és a Tanács 2019/817. és 2019/818. számú rendelete állapította meg az uniós információs rendszerek közötti interoperabilitás kereteit a határok, a vízumügy, a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a menekültügy és a migráció területén.

A rendeletek célja, hogy javítsák az ellenőrzéseket az EU külső határain, jobban felderíthetővé tegyék a biztonsági fenyegetéseket és a személyazonossággal való visszaéléseket, valamint segítséget nyújtsanak az illegális bevándorlás megelőzéséhez és az ellene vívott küzdelemhez.

A rendeletek az alábbi interoperabilitási elemeket hozzák létre:

  • egy európai keresőportál, amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy egyszerre több információs rendszerben keressenek életrajzi és biometriai adatok alapján egyaránt;
  • egy közös biometrikus megfeleltetési szolgáltatás, amely lehetővé teszi biometriai adatok (ujjlenyomatok és arcképek) keresését és összehasonlítását több uniós információs rendszerből;
  • egy közös személyazonosítóadat-tár, amely EU-n kívüli országok állampolgárainak életrajzi és biometriai adatait tartalmazza több uniós információs rendszerben;
  • egy többszörös személyazonosságot észlelő rendszer, amely lehetővé teszi a többszörös személyazonosságok észlelését több uniós információs rendszerben.

A rendeletek nem módosítják az egyes uniós információs rendszerekhez való hozzáférési jogokat, de megkönnyítik és javítják az információ-megosztást. Egy új, kétlépcsős megközelítést alkalmaznak a bűnüldöző hatóságok az EES, VIS, ETIAS és Eurodac információs rendszerekhez:

  • az első lépcső során csupán „van találat/nincs találat” alapján kerül végrehajtásra a keresés;
  • amennyiben a keresés „találatot” eredményezett, a bűnüldöző hatóságok csak akkor férhetnek hozzá bármely további információhoz, összhangban a vonatkozó szabályokkal és biztosítékokkal.

Írország kivételével valamennyi uniós tagállam és négy schengeni társult ország (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) vesz részt az interoperabilitás megvalósításában.

Az Európai Unió nagyméretű IT-rendszereinek ügynöksége, az eu-LISA felel az interoperabilitási infrastruktúra műszaki fejlesztéséért és üzemeltetési igazgatásáért.

Az interoperabilitási keretrendszer műszaki elemei jelenleg fejlesztés alatt állnak.

További tájékoztatók a témában: